Történeti áttekintés − A református nevelés-oktatás a köz szolgálatában

A reformáció megindulása előtt, már a 11‒12. századtól működtek Magyarországon na­­gyobb plébániák és apátságok mellett úgynevezett plébániai és kolostori iskolák, sőt ké­sőbb megjelentek a városi iskolák is, ahol alapvető ismereteket oktattak. Ezek az intézmények fő­ként a papi utánpótlás ügyét szolgálták, hisz az igazgatás „adminisztratív” részét is jórészben papi személyek végezték. A reformáció azon­ban a maga sajátos cél­­ki­­tűzései miatt megsokszorozta az iskolák számát, átalakí­totta azok szellemét. A re­for­mációnak ugyanis ‒ részben a „Sola fide” és a „Sola scriptura” alapvető té­te­lé­ből következően – lényeges tanítása: minden­ki­nek magának, személyesen kell el­jut­nia az igazság ismeretére, amely pedig egye­dül a Szentírásban, a Bibliában ta­lál­ha­tó.

Az első reformátorok egyike, Dévai (Bíró) Mátyás (1500‒1545) „Magyar nyel­ven íratott ábécéskönyve” (Krakkó, 1538?, 1549) előszavában mondja: „A’ mi Üd­vö­zítőnk a’ Szent Írásra igazítá mindenütt a’ tével’gőket … de az írásra a’ be­tű­nek es­mérete és az olvasásnak tudása utunk. Meg kell azért azt nékünk tanulnunk, hogy ol­vashassuk mindnyájan a Szent Írást, tudakozhassunk az Isten akaratáról, és hogy ennyi sok tévelygésben legyen mihez támaszkodnunk, mert az semmi nem e­gyéb, hanem … igazság…” Ehhez pedig iskolákra ‒ és járu­lé­ko­san biblia­for­dí­tás­ra, tan­köny­vekre, nyomdára stb. ‒ volt szükség. Iskolák ala­pí­tása az adott kö­rül­mé­nyek kö­zött (az ország három részre szakadt, a török tá­ma­dások miatt állandó had­szín­tér­ré vált, nehéz anyagi körülmények, állandó létbizony­ta­lan­ság stb.) még nehezebb, de igen nagy és fontos feladat volt. A 16. században a Magyar­or­szá­gon működő 168 latin iskola közül 134 protestáns kézen volt. Az itt fo­lyó oktatási és nevelési cél a Szent­írás olvasása és ismeretére tör­ténő megtanítás mel­lett a klasszi­kus latin-görög mű­veltséggel párosult evan­gé­liumi kegyességre való eljut­ta­tás volt.

Nevezetesebb református iskolák voltak Tolnán, Abaújszántón, Ceg­lé­den, Me­ző­túron, majd Pápán, Sárospatakon, Debrecenben, Kolozsvárt, Maros­vá­sár­helyt, Gyula­fehérvárt, Nagyváradon, Nagykőrösön, Kecskeméten stb., melyek szá­mos „par­tikulával” (kihelyezett vagy fiókiskolával, alsó tagozattal) rendel­kez­tek.

_{A Sárospataki Református Kollégium napjainkban}

Az iskolák színvonala ‒ általában megfelelve a követelményeknek ‒ jórészt a „rector”, a „ludi magister” tehetségén, rátermettségén, képzettségi szint­jén múlott; ha egy-egy tehetségesebb, jobban képzett személy került egyik vagy má­sik iskola élére, annak nívóját jelentősen emelni tudta. A tanítók-tanárok kö­zött igen sokan voltak külföldi egyetemeken tanult ifjak, akik pedig a külföldi ta­nu­lás­hoz szükséges alapképzettségüket itthon szerezték meg. A külföldi, leg­na­gyobb szám­ban németalföldi egyete­me­ken tanuló magyar diá­kok (pereg­rinusok) közül többen látták a szerencsésebb körül­mé­nyek között élő és mű­ködő egye­temek magasabb oktatási színvonalát. A hazai iskolákért érzett fe­le­lős­ség­tu­datuktól és felelősségérzetüktől hajtva – esetleg még külföldi tartózkodásuk ide­je alatt ‒ a ha­zai iskolák számára tankönyveket írtak, melyeket támogatókat szerezve vagy saját költ­sé­gükön adtak ki. Így az­tán tan­könyveik­kel és személyes oktató-nevelő mun­kájukkal járultak hozzá a ma­gyar refor­má­tus iskolák színvonalának eme­lé­séhez.

[[paginate]]

A 18. század harmadik évtizedétől az ún. „ellenreformáció” vagy római ka­to­likus restauráció átvette a reformáció kul­tu­rális módszereit; egyre több római katolikus iskola, nyomda keletkezett, de az er­délyi fejedelmek (Bethlen Gábor, I. Rákóczi György és neje, Lorántffy Zsu­zsanna) is­kolaalapító tevékenysége is tovább folytatódott, Er­dély­ben még a ro­má­nok számára is.

Bár a 16‒18. századihoz képest a 19‒20. században csökken a re­for­mátus iskolák szerepe Magyarországon, de nem a református keresztyén pe­da­gó­gia je­len­tő­sége és befolyása az ország kulturális életére.

A trianoni békeszerződés (1920) következtében történt elcsatolásokkal a re­formátusok lélekszáma 2 765 737-ről 1 799 762-re csökkent a maradék ország­ban. 5 óvodájából 2, 1753 elemi népiskolájából 1117, 3 tanítóképzőjéből 2, 7 ta­nítónőképzőjéből 3, 27 gimnáziumából 18, 6 leány-középiskolájából 3 működött a megmaradt országrész területén.

Az 1948-ban bekövetkezett államosítás idején 2 kisdedóvóból, 1024 elemi (általános) iskolából, 3 férfi- és 1 női ta­ní­tó­kép­ző-in­tézetéből, 19 fiú- és 5 leánygimnáziumából (mindegyik inter­nátussal), 3 gaz­da­sági szak­középiskolájából, 1 felsőkereskedelmi szakis­ko­lájá­ból, 1 jogakadé­miá­já­­ból, 4 teo­lógiai (lelkészképző) főiskolájából csak 4 lelkész­kép­ző intézete ma­radt, és 4, illetve 6 középiskolát tarthatott meg ‒ ha a budapesti Baár-Madas és a debreceni Dóczy leánytagozatokat külön szá­mol­juk. 1951-ben 2 teológiai akadémiáját (Pápa és Sárospatak) fel kel­lett számolnia, 1952-ben pedig csupán a debreceni gimnázium maradt re­for­má­tus ké­zen 75%-ban, 25%-ban pedig az evangélikus egyház számára kellett helyet biz­to­sítani a lelkészutánpótlás számára.

 _{Baár-Madas Református Gimnázium és Általános Iskola. Osztálykép az 1950-51 -es tanév VI./B osztályáról. (Forrás: Fortepan/Juhász Bence)}

A koedukált gimnáziumban a tanulók létszáma az eltelt idő­szak­ban nagyon ingadozó volt. A többi iskola megszűnése után 1952/53-ban 424-re emelkedett a létszám, a hatvanas évek elején 280 körül mozgott, 1977/78-ban ‒ va­­lószínűleg a demográfiai hullámvölgy következtében ‒ 255 főre süllyedt. Innen kezd­­ve fokozatosan felfelé ívelt a létszám, 1990-ben meghaladta az 500-at, egyre nagyobb gondok elé állítva az osz­tálytermek és internátusi férőhelyek hiá­nyá­val küszködő iskolavezetést. 1985-től kezdődött a küzdelem a tör­vény­te­le­nül el­vett is­kolák legalább egy részének visszaadásáért, 1989/90-től egyre na­gyobb e­red­­ménnyel.

1989. június 30-án az Elnöki Tanács 1989/14. számú tör­­vényerejű rendelete jogutód nélkül felszámolta az Állami Egyházügyi Hivatalt, meg­­szüntette az állami hozzájárulás kötelezettségét az egyházi állások betöl­té­sé­hez. A Minisztertanács 66/1989. számú rendelete pedig kibővítette a mű­ve­lődés­ügyi mi­niszter feladatkörét: mindazon jogokat, amelyeket az egyházakkal kap­cso­lat­­ban az ál­lam gyakorolhat, a művelődési miniszterre ruházta át. Glatz Ferenc mű­­­velődésügyi miniszter az oktatási törvény készülő módosításával kap­cso­lat­ban kijelentette, hogy a tervezet az állami iskolaalapítási és -fenntartási mo­no­pó­li­um felszámolását tűz­te ki célul. 1989. szeptember 1-jén megnyithatta kapuit az el­ső új­rainduló pro­tes­táns középiskola, a Fasori Evangélikus Gimnázium.

[[paginate]]

Mindezen politikai változások és lehetőségek jegyében a református egyház is erőfeszítéseket tett, hogy egyrészt megszabaduljon a négy évtizeden át rá­erő­sza­kolt béklyóktól, másrészt megtegye a szükséges lépéseket belső építésére. Egymás után alakultak újjá a korábban betiltott egyesületek és szervezetek. Fontossági sor­rend­ben azonban ezeket megelőzve sokak figyelme az iskolák felé fordult. 1990. szep­­tember 1-jével nyithatták meg kapuikat az első újrainduló református iskolák a Budapesti Re­formátus Gimnázium (Baár-Madas), a Kecskeméti Református Kol­­légium Gim­ná­ziuma és a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma. Az első kettő alulról építkezve, az utolsó intézményátvétellel jött létre.

A volt egyházi ingatlanok tulajdonjogi rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény kihirdetésével 1991-ben felgyorsult a református iskolák rendszerének újjászervezése. Az 1990‒94. között alapított 48 intézmény 63 közoktatási feladatot látott el, melyből 20 (32%) a tulajdonjogi helyzettel összefüggő intézményátvétellel került egyházi keretek közé. Ebben az időszakban az általános iskolák (6), a gimnáziumok (7) és az ez utóbbiakhoz kapcsolódó internátusok (6), valamint szakközépiskola (1) került egyházi fenntartásba.

Az 1995‒98, az 1999‒2002 és a 2003‒2006 közötti időszakban nem csupán az intézményalapítás, hanem ezen belül az átvétel intenzitása is csökkent. 1995‒98 között 16 intézmény jött létre 34 közoktatási feladat felvállalásával, azonban mindössze 3 intézmény (valamennyi általános iskola) került átvétellel egyházi fenntartásba.

Az 1999‒2002 közötti időszakban alapított 25 intézmény 38 közoktatási feladatot látott el, melyből 9 került átvétellel egyházi fenntartásba. (Ez utóbbiak között megjelentek az első óvodák is.)

A 2003‒2006 közötti időszakban már sor került a korábban felvállalt közoktatási feladatok megszüntetésére, sőt két intézmény anyagi ellehetetlenülés következtében jogutód nélkül megszűnt.

2007‒2010 között a Magyarországi Református Egyház 29 közoktatási feladatot vállalt át, melyből 18 (62%) intézményátvétellel valósult meg.

2011‒2015 között 51 intézmény keretei között 74 köznevelési feladat kerül át a református egyházhoz. Minden ötödik református intézmény a 2010-es években jött létre, integrálásuk jelentős kihívást jelent a református intézményrendszernek.

_{Vasárnapi istentiszteleten a fehérgyarmati református iskolások} 

A közoktatási/köznevelési intézményrendszer elemeinek a gyarapodás mellett 1995-től figyelhető meg a rendszert összetartó erők erősödése, melyet a Zsinati Iroda szervezeti keretein belül 1992-ben létrehozott Iskolaügyi Osztály (mai elnevezése: Zsinati Oktatási Iroda) koordinált. 1995-ben lépett hatályba a Magyarországi Református Egyház közoktatási törvénye (1995. évi I. tv.), valamint ettől az évtől szervezte meg a Magyarországi Református Egyház oktatási intézményeinek közös tanévnyitóját. 1994 szeptemberében jött létre a pedagógiai szakmai szolgáltatások országos szervezéséért felelős Református Pedagógiai Intézet a holland Stichting OGO támogatásával. 1995-től szervezték meg a református középiskolások tehetséggondozó táborát, a Talentum Konferenciát. 1999-ben alapította a Magyarországi Református Egyház Zsinata a Református Tehetséggondozó Alapítványt, majd 2000-ben a Református Pedagógiai Szakszolgálatot. Ez utóbbi Református Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményként 2015. szeptember 1-jétől már 11 feladatellátási helyen országosan szervezi a pedagógiai szakszolgálati feladatok ellátását és működteti az utazó gyógypedagógusi hálózatot.

Az oktatás-nevelés területén a református köznevelési intézmények minden olyan elvárásnak igyekeznek megfelelni, melyek országos és helyi viszonylatban jelentkeznek. A tanulók helytállnak az országos és helyi megmérettetéseken, külön kiemelhetőek az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyeken (OKTV) és az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyeken (OSZTV) elért eredmények.

Mára már ténylegesen beszélhetünk református köznevelési rendszerről, református oktatáspolitikáról és református oktatásügyről. A köz javára, közpénzek felhasználásával, tartalmában és szervezetében közmegegyezés alapján végzi a Magyarországi Református Egyház az oktatás területén szolgálatát. Az elvek és a célok, illetve a feladatok és az eljárások egyre szervesebb egységben mutatják a református oktatáspolitika irányát, illetve a református oktatásügy helyzetét. S ez nemcsak Magyarországra nézve igaz. Szoros kapcsolatrendszer tartja össze a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, partiumi és délvidéki intézményeket és a hazai református iskolákat. 2010-től évről évre sor kerül a Kárpát-medencei református oktatási intézmények közös tanévnyitójára is, s szintén 2010-től működtetik az intézmények a Generális Konvent iránymutatása mellett a Kárpát-medencei Oktatási Alapot. A Kárpát-medencei magyar református iskolák együttműködésének legnagyobb múltra visszatekintő példája a Magyar Református Középiskolák Találkozója, melyre 1996 óta minden esztendőben sor kerül, és immár két évtizedes múltra tekintenek vissza a testvériskolai kapcsolatok is.

[[paginate]]

A Zsinati Oktatásügyi Iroda a Magyarországi Református Egyház közoktatási ügyeinek adminisztratív, koordináló, ügyintéző szerve. A Zsinat határozatait és intézkedéseit közvetíti az egyházkerületek oktatásügyi szervezetéhez. Az intézmények működéséhez szükséges adatokat, információkat összegyűjti és nyilvántartja. Kapcsolatot tart más egyházak, valamint állami- és társadalmi szervezetek illetékes szerveivel.

A 2014/15. tanévben 305 köznevelési feladatot lát el 163 intézmény keretei között a Magyarországi Református Egyház köznevelési rendszere.

A 163 köznevelési intézmény a köznevelési feladatokban a következők szerint vesz részt:

A többcélú intézmények száma: 56. A 163 intézmény fenntartásában 107 fenntartó működik közre, melyek közül 98 az egyházközség, amely az intézményhálózat közel négyötödét tartja fenn.

Az infrastrukturális erőforrások és a humánerőforrások helyben állnak az intézményfenntartók ill. intézményeik rendelkezésére. Az anyagi erőforrások részét képező átlagbér alapú támogatást, tankönyvtámogatást, valamint gyermek- és tanulóétkeztetési támogatást az intézményfenntartó igényelheti a Magyar Államkincstár területileg illetékes igazgatóságától.

A bevett egyház, a Magyarországi Református Egyház számára a működési támogatás ad lehetőséget a finanszírozási hátrányok (pl. kisiskolák helyzete) kiegyenlítésére, valamint az országosan biztosítható pedagógiai szakmai szolgáltatások, pedagógiai szakszolgálati feladatok és a köznevelés igazgatás anyagi forrásainak biztosítására.

 

Képek: ifj. Bodnár István, Varga Gábor Vargosz, Fortepan