Tehetség és annak gondozása

A tehetség meghatározása folyamatosan változik: minden kornak megvan a maga tehetségképe és a maga tehetséges emberei. A tehetség több mint intelligencia, mint testi adottság vagy mint kreativitás: a Joseph Renzulli-féle modellben a tehetség összetevői az átlag feletti általános képességek, az átlagot meghaladó speciális képességek, a kreativitás és a feladat iránti elkötelezettség. A református intézmények kezdettől fogva élen jártak a tehetséggondozásban – különösen is abból a szempontból, hogy segítsenek felelős felnőtté érni növendékeiket.

Kulcsfontosságú, hogy olyan értékalapú, példamutató közösségbe kerüljenek a fiatalok, ahol nemcsak a tanulásukat segítő, megfelelő eszközök, hanem magasan képzett és elkötelezett tanárok vezetik őket, ismerve, mire képesek diákjaik fizikailag, szellemileg, milyen céljaik, milyen elhívásuk van, milyen módon és gyorsasággal sajátítják el az ismereteket. Ezt a munkát szeretné támogatni A Magyarországi Református Egyház köznevelési feladatainak támogatása című, a TÁMOP-3.1.17-15-2015-0004 számú projekt is – többek között úgy, hogy lehetőséget kínál a tehetséggondozásban a hálózatépítésre, amely a jó gyakorlatok megosztása mellett azt is segíti, hogy az alapfokú oktatásban felfedezett tehetségeket nyomon kövessék és mentorálják, egészen az egyetemig.

Gyümölcseiről ismeritek meg a fát

A tehetséggondozás egyik fő kérdése mutatkozik meg a Lk 6,43–47-ben: bár magától értetődőnek tűnik, hogy adott fán az adott fától várható gyümölcsöt kell keresni, mégis sokszor kísértés, hogy idegen gyümölcsöket próbáljunk kicsikarni az előttünk álló fából. A tehetséggondozás sikere a fa felismerésén múlik: azon, van-e a pedagógusnak önismerete, elfogadja-e önmagát, és példát tud-e adni ezzel a diákjának, hogy ő is képes legyen egyre érettebben elfogadni önmagát, azt, milyen fából faragták, és a legjobb tudása szerint gyümölcsözni ott, ahol áll. Ez az önismeret pedig lehetetlen Isten ismerete nélkül – a református tehetséggondozás egyik alapja Kálvin Institutiójának első mondatai között ez: „Egész bölcsességünknek, már amelyik igaz és valóságos bölcsességnek nevezhető, valójában két összetevője van: Isten és önmagunk ismerete.”

Erő a hálózatban

A tehetség sokszínű, ahogyan a tehetséget segítők is azok. A tehetséggondozás pedig komplex rendszer, amelyben minden szereplő formál és formálódik, és önmagára talál. Ez nemcsak tanárok és diákok kapcsolatát, hanem a tanárok egymással való közösségét is jelenti. A tudásmegosztás, a személyes kapcsolatok, egy-egy kézszorítás a hálózatépítés lassú, de biztos módszerei – ahol pedig hálózat épül, ott addig ismeretlen energiák szabadulnak fel. A cél pedig ez: erőforrásokat adni ennek a társadalomnak, és segíteni abban, hogy egyre inkább tehetségbaráttá váljon.

A tehetség kovásza

Ugyanis tehetségesnek lenni nem mindig könnyű. Vizsgálatok bizonyítják, hogy azok, akik nem szakértői vagy szórakoztató tehetségek, könnyebben sodródnak a társadalom szélére kritikai meglátásaik, tenni akarásuk, önálló gondolataik miatt – hiába képesek valamiben kimagasló teljesítményre. Pedig a tehetséges ember kovász, inspirálja, megmozdítja, magával húzza felfelé a közösséget. Ahogy egy kiemelkedő tudós vagy művésztanár képes akár fanatizálni is tanítványait, úgy lehetnek a fiatalok is egymás mestereivé, legyen szó akár természettudományról, akár művészetről. Mester és tanítvány kapcsolata szigorú elvárásokon alapul, mégis személyes: az ezt ismerő fiatalok könnyen és büszkén vállalják iskolájuk sajátos szabályait. A tehetség ugyanaz, mint régen – csak más úton kell hozzá eljutni. Aki eljut hozzá, újraélheti azt, amit a kilencvenes években az iskolákat a romokból, a semmiből újraépíteni akaró tanárok és diákok éltek át: a vállt vállnak vetők közösségét, ahol nem alá- és fölé-, hanem egymás mellé rendelve, erejüket megfeszítve dolgoznak tanárok és diákok egy iskola, vele egy világ építésén.

Hátha

A Horgos Vilmos koordinációjával most megalakuló Országos Református Tehetséggondozó Tanács nem ad újat a református iskolarendszer küldetésében – de megalapozza az új lehetőségét. A regionális tehetséggondozó tanácsokba ugyanis nemcsak oktatási intézmények, hanem magánszemélyek, civil szervezetek is kérhetik felvételüket, és együtt foglalkozhatnak azzal, hogy jó kertészként segítsék kibontakozni a rájuk bízottakat. Mitől lesz ez református? A református iskolák is ugyanabból a világból veszik fel diákjaikat – de a kimenet más. Azért is, mert a sokszínűnek elismert tehetség egyik eleme a társas intelligencia, valamint a fogékonyság a spiritualitásra, a szakralitásra. A református iskolahálózat olyan speciális tehetséggondozó kö­zeg, ahol egy szinten van a természettudományos, a művészi és a lelki tehetség: ahol a rendszer tagjai mernek és tudnak is inspirálni Isten és önmagunk mélyebb megismerésére. Ezen kívül a tehetség fontos faktora az elhivatottság és a felelősségvállalás – ezek a hitre jutás következményei is. De mi van a terméketlen fügefákkal? Az evangéliumi hátha: még egyszer nekiállni és várni, hátha meghozza gyümölcsét.

A hálózat részei

2014-ben lett a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége (MATEHETSZ) tagja a Református Pedagógiai Intézet, amely így automatikusan a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács tagjává is vált. A MATEHETSZ a magyar tehetséggondozás ernyőszervezete, amely hálózatot kínál a tehetséggondozással foglalkozó intézmények egymással és a kormánnyal folytatott párbeszédéhez. Az intézmény és az általa vezetett projektek célja, hogy minél több tehetséget ismerjenek fel, bontakoztassanak ki és segítsenek hasznossá válni a társadalomban.

 

Munkatársunktól, porté: Vargosz

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2015. október 4-i számában.